A vámellenőrzési módszerek eltérései miatt az uniós bevételek mértéke is változhat

Európa

Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint az uniós vámellenőrzések tagállamok közötti harmonizációja még nem elégséges ahhoz, hogy biztosítható legyen az Unió pénzügyi érdekeinek védelme. A közelmúltban történtek ugyan lépések a helyes irányban, ám az uniós szabályokat nem megfelelően alakították ki ahhoz, hogy a tagállamok garantáltan egységes módon válasszák ki az ellenőrzésre szánt importárukat. Valójában a szabályok alkalmazása erősen eltér, így a gazdasági szereplők megtehetik, hogy a kevésbé szigorúan ellenőrzött belépési pontokon lépjenek be az Unióba. A számvevők arra is figyelmeztetnek, hogy egyes tagállamok nem végzik el a szükséges kockázatelemzést valamennyi nyilatkozat esetében, és előfordulhat, hogy a nagyobb kockázatot jelentő behozatal nem kap megfelelő prioritást.

„Ahhoz, hogy a csalárd importőrök ne kerülhessék meg a vámfizetést úgy, hogy kevésbé szigorúan ellenőrzött határátkelőhelyeken lépnek be, az ellenőrzések kiválasztási eljárásait egységesen kell alkalmazni a vámunió egész területén – jelentette ki Jan Gregor, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. Jelenleg az uniós vámellenőrzések nincsenek kellően harmonizálva, és ez árt az Unió pénzügyi érdekeinek.”

A vámunió fontos az uniós kereskedelem szempontjából, és az importvámok jelentős uniós bevételi forrást jelentenek. Az Európai Bizottság jogilag köteles biztosítani, hogy a tagállamok hasonló módon végezzék a vámellenőrzéseket. Az ellenőrzésre szánt importáruk kiválasztásának harmonizálása érdekében a Bizottság a közelmúltban közös kritériumokból és standardokból, valamint egy iránymutatásból álló pénzügyi kockázati keretrendszert fogadott el, amelyet a tagállamok is jóváhagytak. A számvevők elismerik, hogy a keret bevezetése fontos lépés a vámellenőrzések egységes alkalmazása felé, ami elengedhetetlen a vámok eredményes beszedéséhez.  A számvevők azonban bírálják is az előírásokat, mert azok nem megfelelően, túl tágan határozzák meg a kockázat fogalmát, így a tagállamoknak túl nagy mozgásterük marad az ellenőrzések számának csökkentéséhez. Emellett hiányoznak olyan fontos funkciók, mint a behozatal uniós szintű elemzése, a megfelelő adatbányászati technikák, valamint az e-kereskedelemből származó importhoz kapcsolódó pénzügyi kockázatok kezelésére szolgáló módszerek.

A gyakorlatban a standardok nem változtatták meg jelentősen azt, hogy a tagállamok hogyan választják ki az ellenőrzésre szánt importokat, mivel többnyire csak az új keret megfelelő kritériumaihoz igazították a gyanús importra vonatkozó régi kritériumokat. A számvevők azt is megállapították, hogy a tagállamok nem egységesen értelmezték a kockázati jelzéseket, és eltérőek voltak az ellenőrzések számának megvalósítható szintre történő csökkentésére irányuló eljárásaik is. Ebből adódóan az ellenőrzés alá vont behozatali nyilatkozatok aránya jelentősen eltért az egyes uniós országok között: kevesebb mint 1% és több mint 60% között mozgott. A számvevők megállapították továbbá, hogy a tagállamokban eltértek a szabályok a kockázatkezelési rendszer által kiválasztott ellenőrzések felülbírálatára vonatkozóan. Emiatt a felülbírálati arány 2% és 60% között váltakozott.  A számvevők megállapították azt is, hogy számos vámáru-nyilatkozat nem képezte részét a vámellenőrzéseket megalapozó kockázatelemzésnek. Az uniós országok vajmi kevés információt osztottak meg egymással az általuk kockázatosnak ítélt importőrökről – így azok ki tudták kerülni az ellenőrzéseket, ha olyan tagállamok határán léptek be, ahol nem tekintették őket gyanúsnak.

A számvevők ajánlásokat fogalmaznak meg a Bizottságnak a vámellenőrzések egységes alkalmazásának előmozdítására, valamint teljes körű elemzési és koordinációs kapacitás uniós szintű kialakítására és végrehajtására. Hangsúlyozzák azt is, hogy az előrelépés a tagállamok támogatásán és jóváhagyásán fog múlni.

Háttérinformáció

Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy jogszabályokat hozzon a vámügyek területén, míg azok gyakorlati megvalósításáért a tagállamok felelősek. 2019-ben a tagállamok 21,4 milliárd euró összegű vámot bocsátottak az uniós költségvetés rendelkezésére, ami az uniós költségvetés teljes bevétele 13%-ának felelt meg. Az Unióba elsősorban Kínából, az Egyesült Államokból és Oroszországból érkeztek exportáruk. A leggyakrabban importált áruk között első helyen a bútorok, a sportfelszerelések, a játékok és a ruházati cikkek álltak.

A Számvevőszék 4/2021. sz., „Vámellenőrzések: az elégtelen harmonizáció árt az Unió pénzügyi érdekeinek” című különjelentése 23 uniós nyelven érhető el az eca.europa.eu oldalon.