Nem szeretném áldozati báránynak beállítani szeretett klubomat, de mostanában, amikor a Loki játszik a bajnokságban, sajnos megszokhattuk, hogy az MLSZ Fegyelmi Bizottsága nem hagyja szó nélkül. A meccshangulatot és a régen nem annyira szankcionált szurkolói rigmusokat bizony vastagon fogó ceruzával honorálják.
Böngészve a FB határozatait, amikor a sportszervezetek szankcionálását tárgyalják egy-egy hétvégi forduló után, a DVSC valahogy mindig állandó szereplője a jelentéseknek, és úgy tűnik, mintha a szövetség emberei utaznának a csapatra, és amolyan állatorvosi ló szerepét töltené be a Lokomotív, amire mindent rá lehet fogni. Vagy utalva a klub honlapján szereplő eddig kifizetett többmilliós csekkekre, inkább egy fejőstehénét. Legújabb történés a DVSC és a szövetség közötti már-már „szappanoperára” hajazó ügy volt, amikor is a tavalyi, Újpest elleni idegenbeli, valamint az FTC elleni hazai bajnoki mérkőzése kapcsán kapott büntetés miatt volt fellebbezés a klub részéről, majd hatályon kívül helyezték az ítéletet, de végül győzött a túlerő, így fizetnie kell már nem először a piros-fehér egyesületnek az amúgy sem bő eklézsiából.
Kérdés mi a célja az MLSZ-nek ezekkel a szigorú szabályozásokkal?
Idézet egy 2013-as szövetségi cikkből: ”Az MLSZ eltökélt abban, hogy – a klubokkal közösen – olyan hangulatot teremtsen a magyar stadionokban, amely egy kisgyermek és édesanyja számára sem riasztó, de ahol a legszenvedélyesebb szurkoló is kimutathatja klubja iránti rajongását.”
Ez mondjuk, azért kicsit demagógnak hangzik, még ha van is benne némi igazság.
Ezzel a kijelentéssel nincs semmi baj, csak ennek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy átestek a ló túlsó oldalára, hiszen ha az a céljuk, hogy futballpályákon amolyan Old Trafford-féle „Álmok színházát” hozzanak létre, akkor nagyon jó úton haladnak afelé, hiszen kiirtják egy jó rangadó sava-borsát, az igazi szurkolást, és a jó értelemben vett feszült légkört. Ilyenkor pedig felfokozott állapotban megszokott rigmusokat és a rivális táborok verbális szócsatáját a lelátón, ahol nem tagadom, hogy ilyenkor néha nem túl szalonképes szavak is elhangzanak, de ez úgymond benne van a pakliban. De hogy ezért rendszerint Csányi Úr örökzöldjével élve „kétmilliót” kelljen fizetni, az nonszensz. Ha azt gondoljuk, hogy külföldön ilyen szurkolás nincs, akkor nagyon naivak vagyunk. Vélhetően akik megalkották ezt a szabályozást, futballmeccsen javarészt csak a VIP-ben foglaltak helyet, és nem tudják átérezni a szurkolók lelkiállapotát mondjuk egy-egy rivális fővárosi csapat elleni presztízsmérkőzés alkalmával.
A szövetség és annak ellenőrei ugyanis az ilyen meccseket kezdik úgy vizsgálni, mint egy színi előadást, és a magyar nyelv legnagyobb védelmezőjeként mindent megakadályozni, ami nyelvtanilag vagy etikailag kicsit is rendellenes. Pedig ezen a fronton lehetnének kicsit rugalmasabbak is, de azért vannak ezek a nagy összegű büntetések, mert valószínűleg kevés csapattól lehetne ezt behajtani a szurkolói tevékenységükre fogva, ugyanis az élvonalban nem megbántva a Gyirmót vagy a Mezőkövesd szimpatizánsait, létszámban és hangerőben is jelentősen el vannak maradva egy Ferencváros, Újpest, Honvéd vagy egy Debrecen négyesétől. Ettől függetlenül nincs kétségem afelől, hogy ők is szokták keresetlen szavakkal illetni az aktuális ellenfél játékosait egy-egy bekapott gól apropóján.
Néha barátok, többnyire ellenségek. Hányadán állnak egymással a magyar szurkolótáborok?
Egyébként nem ritkán tizenkettedik játékosként is funkcionálhatnak a drukkerek, akik nehéz pillanatokon is átsegíthetik a csapatot, és hitet adhatnak a játékosoknak a létfontosságú győzelem kivívásához, amire nagy szükség is van ilyenkor.
Itt azonban gyorsan hozzáteszem, hogy abban az esetben, ha atrocitás történik a stadionon belül, azt én is elítélem és szankcionálnám, de szurkolás és a látványelemek, mint például a pirotechnika miatt milliós bírságokat kiszabni kicsit nevetséges. Ugyanis egy görögtüzet látva, ha rendeltetésszerűen használják és látványelemként van jelen egy mérkőzésen, az számomra nem kelt félelmet. Mondjuk az más kérdés, ha elhajítják felém, akkor valószínűleg másképpen vélekednék.
Ha a riasztó és félelmet keltő hangulatot szeretnék megakadályozni a stadionokban, akkor nagyon jó úton haladnak afelé. Érdekes ugyanakkor, hogy az átlag nézőszámok évek óta sajnos a béka ülepe alatt vannak. Ezen azért nem ártana elgondolkodnia az illetékeseknek, mert így még azt a maradék szurkolót is elhajtják a stadionok környékéről, akiket még érdekel a magyar foci.
– Faragó László –
