A kis magyarok – Belga-magyar gyermekmentő akciók 1923-1927 és 1946-1948 címmel nyílt kiállítás csütörtökön a debreceni flamand-holland kulturális fesztivál keretében a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.
A két hétig nyitva tartó tárlat nyolc poszteren és két eredeti filmhíradó-felvétel vetítésével mutatja be az első és a második világháborút követő időszakokat, amikor majdnem minden flamand településen élt néhány “kis magyar”, ahogyan a vendéglátóik nevezték a hazájuk nehéz viszonyai közül néhány hónapra kikerült gyerekeket.
Mary-France André, a Belga Királyság magyarországi nagykövete felidézte, hogy az első világháborúban a legártatlanabbak, a gyerekek szenvedtek a legtöbbet, ezért a különböző országok, köztük Belgium, segélyakciókat szerveztek számukra.
Az 1920-as évek közepén, egy nemzetközi humanitárius program keretében több mint húszezer magyar kisgyermeket fogadtak be néhány hónapra belga családok – emlékeztetett a nagykövet, megjegyezve, hogy a második világháború után a történet megismétlődött.
Krakomperger Zoltán, a debrecen-nyíregyházi római katolikus egyházmegye irodaigazgatója a megnyitón a gyermeki lelkületről beszélt, amely engedi, hogy segítsenek rajta, de ehhez kellenek olyan felnőttek is, akik hasonló lelkülettel segítenek is. “Szóval és tettel segíteni a bajbajutottak nyomorúságán, ezt megtehetjük ma is” – tette hozzá.
Mazsu János, a debreceni önkormányzat kulturális bizottságának elnöke a háború után nehéz helyzetben élő gyerekek befogadása kapcsán a szolidaritást és a gyűlölet elutasítását nevezte az egyik legfontosabb erénynek.
Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója szerint a keresztény könyörület és az európai humanitás mutatkoztak meg akkor, amelyek Európa közös értékei.
A kiállítást megnyitó Hajtó Vera történész, a tárlat társkurátora felidézte, hogy az 1920-as és 1940-es években a Magyar Országos Gyermekvédő Liga szervezésében Belgiumban, Hollandiában, Angliában és Svájcban voltak magyar gyerekek, hogy az új környezetben megerősödve térhessenek vissza családjukhoz Magyarországra.
Idézte Ravasz László református püspököt, aki az egyik gyerekszállító vonat megérkezésekor “talpon járó piros tulipánoknak” nevezte a vonatról leszálló, színes ruhákat, kalapokat viselő, mosolygó gyerekeket.