Elmélyült konfliktusok, gazdasági okok, elhidegülés, megcsalás, karrierépítés és vallási nézetkülönbség is akadt azon párok között, akik válásában közreműködött Paja Gábor ügyvédjelölt, a budapesti székhelyű Dr. Márton René Ügyvédi Iroda alkalmazottja. Elmondása szerint az elmúlt három évben megsokszorozódott a válások száma és ezzel együtt a kapcsolaton belüli erőszak is. Paja Gáborral beszélgettünk.
Ön, mint ügyvédjelölt, mit tapasztal, mi az oka annak, hogy egyre többen döntenek a mai világban a válás mellett?
Jómagam hét éve dolgozom a szakmában ügyvédjelöltként, főleg családjogi-, gazdasági-, és büntetőügyekben. Az általam kezelt szakterületek közül a családjogi ügyek tükrözik igazán a családok és a társadalom állapotát.
Tapasztalatom szerint a bontóperek változatos előzményekre vezethetőek vissza. Jellemzően felmerülnek az elmélyülő családi konfliktusok, anyagi – gazdasági okok, az úgynevezett „külsős kapcsolatok”, az elhidegülés, azonban találkoztam már karrierépítés miatt bekövetkező válással, sőt, vallási nézetkülönbség miatt is fordultak már a felek bírósághoz. Tapasztalatom szerint azonban ezek az úgynevezett „külsős kapcsolatok” és az egymástól való elhidegülés jelenik meg a legtöbbször a bontóperek mögött. Megfigyelhető azonban, hogy a 2020-as koronavírus okozta világjárvány nemcsak az egészségügyre és a gazdaságra gyakorolt komoly hatást, hanem próbára tette a társadalmat is, így a családokat. A bezártság okozta feszültség, a gazdasági nehézségek fokozódása, a munkahelyek elvesztése mind negatívan hatottak a mindennapokra és próbára tették a családokat, a házasságokat. Ezen okok szükségszerűen hozzájárultak a bontóperek elszaporodásához is.
Sajnos azt is tapasztalom a tárgyalótermekben, hogy a rohanó, egyre inkább felgyorsuló világban a házastársak nem élik meg a mindennapjaikat és házastársukra valamint magukra is kevesebb időt és energiát tudnak fordítani. A példák sorát tovább lehetne bővíteni, ezért is említettem, hogy a társadalom helyzetéről a bontóperes tapasztalatok adhatnak igazán valós képet.
Hozzávetőlegesen egy évben, hány válással kapcsolatos ügye van?
Az elmúlt három évben jelentősen megnövekedett az általunk kezelt bontóperes eljárások száma, mely több okra is visszavezethető. Először is, jómagam állandó jelleggel Budapesten dolgozom, azonban Bács-Kiskun vármegyében és Csongrád-Csanád vármegyében is jelen vagyunk, több megkeresés érkezik hozzám is. Tekintettel arra, hogy erős a dél-alföldi kötődésem így e térségből is sokan felkeresnek. Ezért nagyobb a rálátásom a fővárosi és a vidéki statisztikákra, továbbá a helyi-, regionális és fővárosi gyakorlatra. Az elmúlt években több bontóperes eljárásban láttam el magam is képviseletet. Átlagosan évente 15-20 válással kapcsolatos ügyet indítunk, mely alatt nemcsak a házasság felbontása iránti eljárást értem, hanem az egyéb járulékos kérdések rendezését is, így a tartásdíjjal-, szülői felügyeleti joggal-, kapcsolattartással, gyermekelhelyezéssel kapcsolatos peres és nemperes eljárásokat is.
Ezek közül például a kapcsolati erőszak hány százalékukban van jelen?
Sajnos a kapcsolati erőszak miatt folyamatban lévő büntetőeljárások száma szintén megnövekedett. A családjogi ügyeket sajnos többször megelőzik, majd kísérik a kapcsolati erőszak miatt folyamatban lévő eljárások, mely eljárások szükségszerűen kihatással vannak egymásra. Jelenleg tizenkettő olyan bontóperes eljárásban látok el magam is jogi képviseletet, amelyek mellett párhuzamosan kapcsolati erőszak és kiskorú veszélyeztetése miatt van folyamatban büntetőeljárás.
Melyek a leggyakrabban felmerülő kérdések egy válás során?
A házasság felbontására irányuló eljárásnak alapkérdése, hogy tényállásos a bontás, avagy sem, azaz feltárjuk-e a házasság felbontásához vezető okokat, vagy pedig mellőzzük. Az eljárás menetét természetesen meghatározza, hogy a feleknek van-e közös kiskorú gyermekük, avagy sem. Amennyiben van közös kiskorú gyermek, úgy előbb a járulékos kérdéseket kell rendezni, így a szülői felügyeleti jog gyakorlását, a kapcsolattartást, tartásdíjat, továbbá az utolsó közös lakás használatát. Az említett járulékos kérdések tárgyában kell előbb dönteni, mely a kötelék felbontásának előfeltétele. Természetesen a bírónak kötelessége megkísérelnie a felek békítését, adott esetben kötelező közvetítői eljárás lefolytatását is elrendelheti. Jellemzően előforduló kérdés, hogy a gyermek mely szülőnél kerülhet elhelyezésre, milyen összegű tartásdíjat kell fizetni, továbbá a gyermekkel kapcsolatos rendkívüli kiadásokat hogyan és milyen arányban kell viselnie a feleknek. A gyermekekkel kapcsolatos járulékos kérdések mellett jellemzően a vagyonjogi kérdések fordulnak elő a leggyakrabban. Az új perrendtartásunk alapján szerencsére e kérdéseket már nem tárgyalhatjuk egy eljárásban.
Általában a gyerek/gyerekek és a vagyon jelentős része kihez kerül?
Általános választ egyik kérdésre sem lehet adni. A gyermekelhelyezéshez kapcsolódó szabályozás és gyakorlat jelentősen átalakult az elmúlt években.
A 2021. december 31. napjáig hatályos szabályozás alapján a szülők megállapodása hiányában a bíróság kizárólag az egyik szülőt jogosíthatta fel a szülői felügyelet gyakorlására. A korábbi szabályozás alapján tehát nem volt meg az a lehetősége a bíróságnak, hogy amennyiben mindkét szülőt alkalmasnak tartja a gyermek nevelésére, gondozására, akkor elrendelje a közös szülői felügyelet gyakorlását, még abban az esetben sem, ha egyébként ez szolgálná a gyermek érdekét. A bíróságnak sok esetben választania kellett a két, a gyermek nevelésére, gondozására egyaránt alkalmas szülő között, hogy a szülői felügyeletet melyikük gyakorolja.
Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény 2022. január 01. napján hatályba lépett szabályozása a Ptk. családjogi könyvének szülői felügyeletre vonatkozó több rendelkezését is érintette. A Ptk. 4: 167. § (1) bekezdésének kiegészítése annak a lehetőségét teremtette meg, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthessen a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha ez szolgálja a kiskorú gyermek érdekét. Minden esetben a bíróságnak kell mérlegelnie, hogy a közös szülői felügyelet elrendelése vagy az egyik szülő által gyakorolt felügyelet szolgálja-e a gyermek érdekét. A Ptk. 4:167. § (2) bekezdése szerint a bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben, azaz a döntés során gyermek érdekeit kell mindenekelőtt szem előtt tartani.
Természetesen a bíróság továbbra is dönthet úgy, hogy az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jog gyakorlására. Az alapelv azonban módosult, így a szülői felügyeleti jog közös gyakorlásából indulunk ki. Ehhez szükséges megvizsgálni, hogy a közös szülői felügyeleti jogot kizárja-e valamilyen konkrét tény, így akár a szülők együttműködésének hiánya is elvetheti a közös joggyakorlást. Megjegyzem, hogy egy kapcsolati erőszak miatt folyamatban lévő büntetőeljárás jellemzően kizárja a közös szülői felügyeleti jog gyakorlását. Tapasztalataim szerint egyébként a gyermekek jellemzően az édesanyjuk mellett kerülnek elhelyezésre, azonban természetesen ettől eltérő példával is találkoztam már. A legfontosabb, hogy a gyermek ne sérüljön a szülők közötti esetleges konfliktus miatt és ne tegyék ki szükségtelen és indokolatlan eljárásoknak.
A gyermek tényleges elhelyezése és a szülői felügyeleti jog egyébként elválhat egymástól. Közös szülői felügyeleti jog elrendelése esetén is szükséges kijelölni a gyermek mindenkori lakó-, és tartózkodási helyét valamely szülőnél. Ez történhet csak az egyik szülőnél, azonban a felek megállapodása vagy bíróság döntése alapján heti váltásban is gondozhatják a gyermeket.
A vagyoni kérdés szintén nem válaszolható meg az általánosság szintjén. Házassági közös vagyon megosztása esetén a Ptk. megdönthetetlen törvényi vélelmet állított fel azzal, hogy a házastársak közös vagyonszerzők, így fele-fele arányban járultak hozzá a közös vagyon megszerzéséhez. A házassági életközösség alatt megszerzett közös vagyont tehát fele-fele arányban kell megosztani, azzal, hogy figyelembe kell venni bármely házastárs különvagyonát – örökölt, vagy ajándékba kapott vagyon – és a különvagyon terhén szerzett vagyont is. A leggyakrabban a közös ingatlanok, gazdasági társaságok megosztása okoz nehézséget. Sajnos gyakran előfordul, hogy a házastársak egyes vagyontárgyakat teljesen kisajátítanak, sajátjukként kezelnek, annak ellenére, hogy a közös vagyon még nem került megosztásra. Alapelv, hogy a foglalkozás gyakorlásához szükséges vagyontárgyakat azon házastárs birtokába kell adni, aki az adott foglalkozást gyakorolja, mely fizikailag azt mutatja, hogy nagyobb vagyontömeget juttatunk az egyik fél birtokába, ténylegesen azonban értékkiegyenlítés mellett történik a birtokbaadás, így mindkettő fél arányosan részesül a közös vagyonból.
Zárásképpen: mennyi időt vesz igénybe és mitől függ, hogy mennyi ideig tart egy válás?
A bontóperek időtartama több tényezőtől is függhet. Egyrészt nagy mértékben befolyásolja az időtartamot a felek akarata, hozzáállása. A tárgyalótermekben szenzitív, érzékeny információk is elhangzanak, továbbá a peres ügy szereplői betekintést nyernek egy mikroközösségbe, egy család életébe, melyet nem mindenki szeretne feltárni a bíróság előtt. Jellemzően ilyen esetben több megegyezés születik, amely rövid tartamot feltételez. Természetesen a felek eljárást mielőbb lezáró akarata is segíteni a rövid tartamú válást. Ebben az esetben akár néhány hónap alatt is elválhatnak. Ettől eltérő a másik példa, mely szerint előfordul, hogy valamely házastárs a bontó okokat feltárni kívánja és kevésbé hajlandó a kompromisszumra. Amennyiben a felek nem tudnak egymással megállapodni és a járulékos kérdésekben teljesen eltérő álláspontot képviselnek, úgy széleskörű bizonyítási eljárást kell lefolytatni, mely akár több évig is eltarthat, különösen környezettanulmány-, szakértői vélemények beszerzése, tanúkihallgatások esetén, továbbá a bíróságok leterheltsége is befolyásolhatja az eljárás időtartamát.
Összefoglalva megállapítható, hogy a bontóperes eljárások lefolytathatóak rövid idő alatt is, ellentmondás esetén azonban akár több éven át is eltarthatnak. Mindenképpen megjegyezném, hogy lehetőség szerint törekedni kell a peren kívüli megegyezésre, adott esetben a közvetítői eljárás igénybevételére is.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
