Fellebbezés az olasz bankok konzorciuma által elfogadott intézkedésekre

Európa

A Bíróság elutasítja a Bizottság által a Törvényszék azon ítélete ellen benyújtott fellebbezést, amely az olasz bankok konzorciuma által az egyik tagjának a támogatása érdekében elfogadott intézkedésekre vonatkozik.

A Törvényszék helyesen mondta ki, hogy ezen intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, mivel nem tudhatók be az olasz államnak.

2013-ban a Banca Popolare di Bari SCpA (BPB), egy olasz bank jelezte, hogy részt kíván venni a Banca Tercas (a továbbiakban: Tercas), egy magántőkével rendelkező másik olasz bank tőkeemelésében, amely utóbbit a bankszektor felügyeletével megbízott olasz hatóság, a Banca d’Italia által feltárt szabálytalanságokat követően rendkívüli vagyonfelügyelet alá helyeztek.

A BPB ezen szándéknyilatkozatának feltétele azonban az volt, hogy a Tercas tőkehiányát teljes mértékben fedezze a Fondo Interbancario di Tutela dei Depositi (FITD). Ez utóbbi egy magánjog hatálya alá tartozó, bankok között létrejött, szövetkezeti jellegű konzorcium, amely a betétek jogszabályban előírt biztosítása címén köteles beavatkozni valamely tagjának a felszámolása esetén. Az FITD ezenkívül hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megelőző jelleggel beavatkozzon a rendkívüli vagyonfelügyelet alá helyezett tag támogatása érdekében. Ez a lehetőség azonban megköveteli, hogy a helyreállításra kilátás legyen, és hogy annál alacsonyabb költség legyen várható, mint amely az FITD-nek az érintett tag felszámolása esetén a betétek jogszabályban előírt biztosítása címén történő beavatkozásából eredne.

2014-ben az FITD, miután meggyőződött arról, hogy a Tercas javára történő megelőző beavatkozás gazdaságilag előnyösebb, mint e bank betéteseinek felszámolás esetén történő kifizetése, úgy határozott, hogy fedezi a Tercas negatív tőkéjét, és bizonyos garanciákat nyújt számára. Ezeket az intézkedéseket a Banca d’Italia jóváhagyta.

2015. december 23-i határozatában1 a Bizottság megállapította, hogy az FITD Tercas javára történő e beavatkozása Olaszország által a Tercasnak nyújtott jogellenes állami támogatásnak minősül, és elrendelte annak visszatéríttetését.

Olaszország, a BPB és a Banca d’Italia által támogatott FITD kereseteket indítottak e határozat megsemmisítése iránt. 2019. március 19-i ítéletével2 a Törvényszék helyt adott e kereseteknek, és megsemmisítette a Bizottság határozatát azzal az indokkal, hogy az FITD beavatkozásának állami támogatásnak minősítéséhez szükséges feltételek nem teljesültek, mivel e beavatkozás nem tudható be az olasz államnak, és azt nem is e tagállam forrásaiból finanszírozták.3

A Bizottság fellebbezésének elutasításával a nagytanácsban eljáró Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát pontosítja, amely az olyan magánjogi jogalany által nyújtott támogatási intézkedések államnak való betudhatóságára vonatkozik, amely nem állami szerv és nem is közvállalkozás.

A Bíróság értékelése

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy előnyöket az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatásnak” lehessen minősíteni, azokat egyrészt közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból kell nyújtani, másrészt pedig azoknak az államnak betudhatónak kell lenniük.

Ami közelebbről az FITD Tercas javára történő beavatkozásának olasz hatóságoknak való betudhatóságát illeti, a Bíróság ezt követően megállapította, hogy a Törvényszék nem tévedett annak megállapításával, a Bizottság által az olasz hatóságok FITD-re gyakorolt befolyásának a bizonyítása érdekében előterjesztett valószínűsítő körülmények nem teszik lehetővé azt, hogy a Tercas érdekében történő beavatkozást az olasz hatóságoknak lehessen betudni.

E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta azon ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság feladata, hogy valószínűsítő körülmények összessége alapján bizonyítsa, hogy a szóban forgó intézkedések betudhatók az államnak, és ennélfogva nem követelt meg a Bizottságtól magasabb bizonyítási küszöböt az előny államnak való betudhatóságát illetően pusztán azon az alapon, hogy az FITD magánjogi jogalany.

E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy az a körülmény, hogy a támogatást nyújtó jogalany magánjogi jellegű, azt jelenti, hogy az intézkedés államnak való betudhatóságának bizonyítására alkalmas valószínűsítő körülmények eltérnek az abban az esetben megkövetelt valószínűsítő körülményektől, ha a támogatást nyújtó jogalany közvállalkozás.

Következésképpen a Törvényszék nem követelt meg eltérő bizonyítási küszöböket, hanem éppen ellenkezőleg, a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatát alkalmazta, amely szerint a támogatási intézkedés betudhatóságának a bizonyítására alkalmas valószínűsítő körülmények szükségszerűen következnek az ügy körülményeiből és az említett intézkedés elfogadásának körülményeiből, így az FITD és az állam közötti tőkekapcsolat hiánya e tekintetben egyértelmű relevanciával bír.

A Bíróság azt is egyértelművé teszi, hogy az „állami szerv” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata, amely lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy a nem vagy nem megfelelően átültetett irányelv feltétlen és kellően pontos rendelkezéseire hivatkozhassanak olyan szervezetekkel vagy szervekkel szemben, amelyek az állam felügyelete vagy ellenőrzése alatt állnak, nem ültethető át az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, támogatási intézkedések államnak való betudhatóságának a kérdésére.

Ezenkívül a Bíróság elutasítja a Bizottság azon érvét, amelyet a bankunióra vonatkozó jogszabályok megkerülésének a kockázatára alapít. A Bizottság e tekintetben azt állította, hogy az FITD-hez hasonló szervezet magántőkével rendelkező bank javára történő beavatkozása állami hatóságoknak való betudásának a megtagadása a 2014/59 irányelv4 32. cikke megkerülésének a kockázatával jár, amely rendelkezés szanálási eljárás megindítását írja elő abban az esetben, ha valamely hitelintézet állami támogatásnak megfelelő rendkívüli állami pénzügyi támogatást igényel. E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy a betétbiztosítási rendszer által hozott intézkedés állami támogatásnak való minősítése, amely e szanálási eljárás megindítását vonhatja maga után, e rendszer és a szóban forgó intézkedés jellemzőitől függően továbbra is lehetséges marad.

Végül a Bíróság megerősíti, hogy a Törvényszék valóban a Bizottság által hivatkozott, összefüggéseikbe helyezett valószínűsítő körülmények összességének az elemzése alapján állapította meg, hogy ezen intézmény tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az olasz hatóságok jelentős állami ellenőrzést gyakoroltak az FITD Tercas javára történő beavatkozásának a meghatározása során.

1 Az Olaszország által a Tercas bank számára nyújtott SA.39451 (2015/C) (ex 2015/NN) állami támogatásról szóló, 2015. december 23-i (EU) 2016/1208 bizottsági határozatot (HL 2016. L 203., 1. o.).
2 2019. március 19-i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T-98/16, T-196/16 és T-198/16; lásd továbbá: 34/19. sz. sajtóközlemény.
3 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” való minősítéshez négy feltételnek kell teljesülnie, vagyis állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell fennállnia, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, a kedvezményezettje számára szelektív előnyt kell biztosítania, és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.
4 A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.; helyesbítés: HL 2019. L 165., 129. o.) 32. cikke (4) bekezdésének d) pontja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük