Schőner Alfréd korábbi budapesti főrabbi és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem volt rektora kapta idén a Scheiber Sándor-díjat a zsidó tudományosságnak és oktatásnak szentelt életútjáért, rabbinikus tevékenységéért, valamint a történelmi egyházak közötti dialógus kialakításáért végzett tevékenysége elismeréseként.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára – az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) néhai vezetőjének emlékére alapított – elismerés szerdai budapesti átadásán Schőner Alfrédról úgy fogalmazott, ő maga “a velünk élő történelem”.
Az államtitkár a díjazott életútját felidézve szólt a holokausztról, amely nem kerülte el családját sem, a kommunizmus első éveiben végzett tanulmányairól a zsidó gimnáziumban és a rendszerváltás előtti országgyűlési képviselői munkájáról, amikor felszólalásában bátran kiállt Ceausescu faluromboló terve ellen.
Majd az 1990-es évektől a Biblia magyarázata, tanítása, üzenetének továbbadása állt életének középpontjában – ismertette Soltész Miklós. A történelem egyes időszakai ismétlik önmagukat – mondta az államtitkár – most világszerte újra felbukkan az antiszemitizmus, és néhány országban olyan támadások történnek, amelyek szörnyű időket idéznek.
Ezért fontos olyan embereket bemutatni, olyan közösségeket erősíteni, amelyek jelzik, hogy Magyarországon “közösségben szeretnénk együtt gondolkodni, élni, és tisztelni az egymás múltjában rejlő gyökereket annak érdekében, hogy legyen jövőnk” – emelte ki.
Szécsi József, a bíráló bizottság elnöke úgy fogalmazott, Schőner Alfréd a díj névadójának, Scheiber Sándornak tanítványa és méltó követője, a zsidó művészet világának kiváló ismerője és tanítója, aki példamutató életével és tudományos munkásságával érdemelte ki az elismerést.
A kitüntetést megköszönve Schőner Alfréd azt mondta, amíg lesz lehetősége, igyekszik a szószéken is hirdetni a hit lényegét, az istenhit nagyságát, az emberszeretet, a megértést és a toleranciát.
Schőner Alfréd életrajza
Schőner Alfréd Nyíregyházán született 1948-ban. A budapesti Zsidó Gimnáziumban, az Országos Rabbiképző Intézetben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, rabbi, könyvtáros és művészettörténész diplomát szerzett. Szegeden és Budapesten volt rabbi, főrabbi, valamint országgyűlési képviselő a rendszerváltozás előtti utolsó parlamenti ciklusban. 1990-1996 között Izraelben Tel-Aviv, Haifa, Jeruzsálem felsőoktatási intézményeiben tanított. 1998-tól a budapesti zsidó tanárképzés megújult intézménye, a Pedagógium főigazgatója, 2002-től a közreműködésével újjászervezett ORZSE rektora. Utóbbi tisztségét 2018-ig töltötte be, azóta Budapesten az újlipótvárosi zsinagóga hitéleti vezetője, főrabbija.
A Scheiber Sándor-díjat minden évben azok kaphatják meg, akik a hebraisztika, judaisztika, zsidó vallás és az oktatás, valamint a zsidó és nem zsidó emberek közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításáért – a magyar kultúra szolgálatában – kimagasló munkát végeztek.
Scheiber Sándor (1913-1985) a nyelvtudományok nagydoktora, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitestületének elnöke és 1950-től az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója volt. Kutatói munkássága során héber kéziratokkal, “az eltemetett írásokkal”, az úgynevezett genizakutatással foglalkozott, és a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő dokumentumok teljes feldolgozására vállalkozott.
