Liz Truss volt brit miniszterelnök hétfőn kijelentette: meglepte, hogy Joe Biden amerikai elnök is bírálta kormányának gazdaságpolitikai intézkedéseit. Truss hozzátette: kudarcában része volt annak, hogy nem tudott felülkerekedni a “pénzügyi ortodoxia” ellenállásán. Kijelentette azt is, hogy nem törekszik a miniszterelnöki tisztség visszaszerzésére.
Liz Truss október 20-án mondott le, miután a pénzügyminisztere, Kwasi Kwarteng által nem sokkal korábban előterjesztett átfogó – a piaci szereplők által azonban finanszírozhatatlannak ítélt – adócsökkentési program soron kívüli jegybanki beavatkozást is igénylő hatalmas pénzügyi felfordulást okozott, és az alsóházi konzervatív frakció ennek nyomán ellene fordult. Truss, aki Margaret Thatcher és Theresa May után a harmadik nő volt az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztján, alig 49 napig állt a kormányzó brit Konzervatív Párt és a kormány élén, és így a brit politikatörténetben ő töltötte be a legrövidebb ideig a pártvezetői és a miniszterelnöki tisztséget.
A The Spectator című, a Konzervatív Párthoz közel álló brit politikai folyóiratnak adott, a lap online televíziós csatornáján hétfő este műsorra tűzött interjúban Truss határozott igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy meglepte-e, amikor Joe Biden bírálta kormányának adópolitikai intézkedéseit. A volt brit miniszterelnök ugyanakkor egyenes utalást tett arra, hogy nem vetette fel érdemben és közvetlenül az amerikai elnöknek a kritika ügyét, mert akkoriban rendkívül nehéz volt a helyzet, II. Erzsébet királynő nem sokkal korábban hunyt el, és foglalkozni kellett az energiahelyzettel, valamint “az orosz kardcsörtetés jelentette nagyon komoly biztonsági problémákkal is”. Liz Truss az egyórás interjúban közölte: ebben a helyzetben nem volt ideje arra, hogy személyesen felhívja Bident az általa megfogalmazott bírálatok ügyében.
Truss lemondása után száz napig egyszer sem szólalt meg nyilvánosan, az elmúlt két napban viszont másodszor fejtette ki igen terjedelmesen nézeteit a távozása körüli időszak történéseiről. Előző nap, a The Sunday Telegraph című konzervatív vasárnapi brit lapban közölt négyezer szavas cikkében ugyancsak beavatkozással vádolta Joe Bident, amiért az amerikai elnök “nyilvánosan hangot adott annak, hogy nem ért egyet gazdaságpolitikánkkal”.
A volt kormányfő a cikkben úgy fogalmazott, hogy kormánya az adócsökkentési programmal “a nemzetközi áramlatok ellenében próbált úszni”. Hozzátette: “nagyhatalmú nemzetközi szereplők” összehangolt erőfeszítéseket tettek a brit kormány növekedési csomagtervének kikezdésére.
Truss kifejtette azt a véleményét, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) például nem piaci stabilitási, hanem “újraelosztási szemszögből kommentálta” a kormány adócsökkentési programját, és “nehéz arra a következtetésre jutni”, hogy ezt nem politikai motivációból tette. A The Spectator televíziójának adott hétfői interjúban Truss ismét bírálóan szólt az IMF-ről, mondván: a valutaalap “akkoriban azt mondta, hogy nem lett volna szabad adót csökkenteni, most viszont már azt, hogy adót kellene csökkenteni”.
A volt kormányfő hozzátette: a brit gazdaságpolitikában az elmúlt másfél évtizedben kialakult “egyfajta ortodoxia”, és az ő kormánya tevőlegesen megpróbált ezzel az ortodoxiával szembeszállni. “Nem mértem fel, hogy ez az ortodoxia mennyire erőteljes, és milyen mélyen beágyazódott a rendszerbe” – fogalmazott a hétfői interjúban Liz Truss. A volt brit kormányfő nem nevezte meg, hogy kiket sorol ennek az irányzatnak a képviselői közé. Kijelentette ugyanakkor: érzékelhető a szabad világ egészén belül bizonyos “szociáldemokrata irányú sodródás” a magasabb adók, magasabb kiadások, az olcsó pénz, általában a nagyobb kiterjedésű állami struktúra felé.
“Mi, akik a kisebb államban és a szabadpiacban hiszünk, nem állunk nyerésre ebben a vitában” – tette hozzá Truss.
Egymás utáni hirtelen megszólalásai nyomán a brit sajtóban és az elemzői közösségben olyan találgatások terjedtek el, hogy Truss esetleg kísérletet tehet a pártvezetői és a miniszterelnöki tisztség visszaszerzésére. A Spectator-tévének adott hétfői interjúban azonban határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy szeretne-e ismét kormányfő lenni. Kijelentette: alsóházi képviselőként növekedést célzó gazdaságpolitikát kíván előmozdítani, de nem törekszik “kétségbeesetten” arra, hogy visszaköltözhessen a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciára.
(MTI)
