Nem kell félnünk a mesterséges intelligenciától (MI): kicsi a valószínűsége, de ha egyszer mégis öntudatra ébrednének a gépek – amely kedvenc alaphelyzete sok sci-finek – és az ember ellen is fordulnának, fogjuk tudni kezelni a helyzetet, mert addigra kiképezzük a megfelelő szakembereket. Az MI számos dologra képtelen, amely az ember lényege, és mindig is az lesz, ezért soha nem is cserélhetnek le minket a gépek. Viszont két dologban egészen biztos megváltoztatják majd viselkedésünket: megtanítanak kooperálni és megtalálni a kompromisszumokat. Mérő László volt vendégünk.
Digitális Európa
Mérő László matematikus és pszichológus professzor, aki sokáig kutatta az MI témakörét is, nem először volt vendégünk – őt mindig élvezet hallgatni. Ezúttal októberi témánkhoz, a digitális Európához kapcsolódva a mesterséges intelligenciáról, annak közeljövőbeli szerepéről, a gépek lehetséges öntudatra ébredéséről és veszélyeiről tartott előadást az Európa Pontban. Az EU új digitális stratégiája kiemelt hangsúlyt fektet az MI fejlesztésére és minél jobb kiaknázására. Célja, hogy – a megfelelő szabályozási keret kialakítása mellett – bizalmat ébresszen a polgárokban ezen technológiák alkalmazása iránt, a vállalkozásokat pedig ilyen megoldások kifejlesztésére ösztönözze.
Ugyanazt, csak mindig gyorsabban
Mérő László szerint a mesterséges intelligencia ma semmivel nem tud többet, mint negyven évvel ezelőtt, nincsen olyan algoritmus, amelynek ne lettek volna meg az alapjai már akkor. Illetve annyiban mégis többet tud, hogy a számítási kapacitás hihetetlenül megnőtt mára, a szoftverek eszméletlen gyorsasággal képesek dolgozni. Míg a nyolcvanas években egy sakkprogram még jóval kevesebb lépést tudott kiszámolni, mára tízmilliószoros sebességgel, másodpercenként képes számos döntést meghozni – és az aktuális sakkvilágbajnokot rendre elpáholni.
Nem éri meg gépekkel sakkozni, azaz bunyózni
Óriási szenzáció volt, mikor az MI a nyolcvanas években képes volt legyőzni a sakkvilágbajnokot, mára ezt meggyőző fölénnyel teszi. A legfejlettebb sakkprogramok öntanulással, elképesztő magabiztossággal képesek nyerni bárki ellen. Ugyanakkor érdekes, hogy az MI-t teljesen meghökkentő játékmód jellemzi a sakknál és több más logikai játéknál is. Látható: a gépnek fogalma nincs, mi a játék lényege, vagy miért tölt vele időt az ember – mégis képes fölénk kerekedni.
Mérő László szerint a sakk olyan, mint a bunyó, ahol különböző taktikákkal küzd a cselgáncsozó, a birkózó és a bokszoló: nincs optimális verekedési mód. Az emberi játékosok erőt merítenek abból, hogy pofonokat kapnak (reziliensek). De éppen ez mutat rá, hogy egy géppel nem érdemes kiállni sakkozni, vagyis bunyózni, hisz a robot nem is érzi, hogy pofonokat kap. És mi értelme van olyannal küzdeni, akinek nem fáj a pofon…
„Lágy” tudomány a „kemény” útjában
A mesterséges intelligencia, az erre épülő megoldások már ma is átszövik mindennapjainkat elég, ha csak a nyelvi fordítóprogramokra, a minden korábbinál fejlettebb orvosdiagnosztikai megoldásokra, a különböző (rész)feladatokat ellátó robotok vagy az autók biztonságát növelő MI‑fejlesztésekre gondolunk. A technológiai háttér már meglenne ahhoz is, hogy akár önvezető autókkal közlekedjünk: ugyanakkor a felelősség kérdésének tisztázatlansága, a megfelelő jogi háttér hiánya egyelőre akadályozza, hogy ez a technológia valóban elterjedjen. Ameddig az önvezető autókat kisérő fontos jogi és etikai kérdések (például ki a felelős egy önvezető autó által okozott halálesetért) megválaszolását nem övezi egyetértés, addig maradnak a sci-fik világában ezek a maguktól guruló csodák.
Mérő László kiemelte: nem ez az első eset, hogy a „puhább” tudomány (soft science) fejletlensége akadályozza a „keményebb” tudomány (hard science) valamely vívmányának elterjedését. Az ipari forradalmat nem az 1699-es Denis Papin-féle dugattyús gőzgép feltalálásához kötjük, hanem James Watt 1769-es gőzgépéhez. Ennek oka az, hogy Papin korában a domináns cégforma és a hozzá tartozó korlátlan jogi felelősség visszafogta a gyárosokat a komolyabb kísérletektől. Egy felrobbanó gőzgép következményeivel senki nem akart akkor számolni, a Watt korában már létező korlátolt felelősségű gazdasági társulásoknak viszont már vállalható kockázatot jelentett.
Nem félünk az MI-től, nem bánt az
Mérő László nem fél a gépektől, vagy attól, hogy azok egyszer öntudatukra ébredve az ember ellen fordulnak. Egy gép mindig gép marad, hisz csak azt teszi, amit feladatul szabtak neki. Nem fogja soha elbűvölni egy vers, egy csodálatos szobor, és olyan ösztönző varázsszavakat sem képes alkotni, mint az ember. Sosem fogja azt mondani az önvezető autó, hogy nem visz el oda, ahova mennék, mert nincs kedve. Ez az ember kiváltsága.
Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy egyszer ez mégis bekövetkezik, de szerinte akkorra lesznek képzések, és olyan szakemberek, akik tudni fogják, hogy egy esetleg indokolatlanul öntudatra ébredt géppel mit kell tenni. Ahogy harminc éve sem ismertük a jelenleg legkeresettebb szakmákat, úgy, mire (ha egyáltalán) ez a probléma felmerül, meglesz rá a megoldás.
Attól sem kell tartani, hogy az MI fejlődése, a digitalizálódás elveszi az emberek munkáját. 1870-ben az USA munkaerejének még közel fele dolgozott a mezőgazdaságban, 1970-ben ez az arány már csak 2% volt. Persze, drámai változás, de nem vált mindenki munkanélkülivé, csak az átalakulásokkövetkeztében más munkájuk lett. Emellett az MI is sok munkahelyet teremt, és egészen újtípusú munkahelyek is létre fognak jönni.
További intormáció:
