Hajdu Szabolcs, a méltán híres filmrendező (Macerás ügyek, Tamara, Fehér tenyér, Bibliotheque Pascal, Délibáb) egy ideje ismét a színházhoz fordult. Az Ernelláék Farkaséknál már egy éve sikeresen fut a színházakban, most a darab folytatására készülnek.
Az új előadást párhuzamosan mutatják be ősszel a B32-ben, Budapesten, és a Páholy szobaszínházban Debrecenben, illetve felmerült még egy vidéki helyszín is. Az előadás, ami a Van, ami sokáig tart címet viseli, arról az életszakaszról szól, amikor az ember felismeri, hogy innentől kezdve minden csak ismétlődés.
Ez a forma 12 évvel ezelőtt jelent meg először a Tamara című előadásban. A szereplők is fedik egymást. Ezek a történetek, a többi színházi előadásainktól vagy filmjeinktől eltérően, igazi kamaradarabok, mindig valamilyen párkapcsolati kérdésfelvetéssel a középpontban. Az adott emberi életkor esszenciális problémáit járjuk körbe, mint a Tamara esetében a párválasztás, vagy az Ernelláéknál a kisgyerekes szülők párkapcsolati válsága, és a gyereknevelési viták. Az Ernelláék filmváltozata is folyamatban van, ezt ősszel láthatja majd a közönség.
Visszatérő motívum a külföldön élés
„Az egyéni fejlődés sajnos nem azonos ütemű a társadalom fejlődésével, így mint sokakban, bennem is felmerül, hogy esetleg másutt kellene élni. Mi szerencsére nagyon sok helyen megfordulunk a világban, éltünk már külföldön, és jelenleg nincs bennem ezzel kapcsolatos nyugtalanság. Megvannak az emberek körülöttem, akikkel szót értek. Soha nem láttam ennyire pontosan hol és mit kell tennem. Most Magyarországon van dolog: rengeteg a talajvesztett, értékrendet és mértéket vesztett ember. Ha én homályosan is, de valamiféle tájékozódási pontokat tudok felvillantani ezekben a filmekben vagy színházi előadásokban, és megkapom a visszaigazolást a közönségtől, megerősít, hogy van értelme csinálnom. Függetlenül mindentől: pénzektől, díjaktól, kritikáktól.” – nyilatkozott a rendező.
Nem vágyik többre
„Ami engem illet, ugyanannyi energiát teszek a kicsibe, mint a nagyba. A nagyobb azt jelenti, hogy több pénz, ami azt jelenti, hogy több függés és kompromisszum. És több felesleges mozdulat. Itt koncentráltabban tudok magával az üggyel foglalkozni. Hullámzik, mihez van az embernek kedve, milyen történetek kínálják magukat, jöhetnek olyanok, amelyek nagyobb formát igényelnek, akkor az ember mérlegel, hogy érdemes-e belemenni egy ilyen fárasztó játékba. Persze az igazi művészet abban áll, hogy egyszerre gondolkodjunk nagyban és kicsiben, egyidejűleg az összes nagyságrendben.”
Anyagilag nem egyszerű ez az élet
„A pénz, nem boldogít, de a pénztelenség sem. Átmeneti időszaknak fogom fel. Most arra koncentrálunk, hogy felvegyük a ritmust és összehangoljuk úgy a soron következő kisebb-nagyobb projekteket, hogy ne teljen el túl nagy idő két munka között. Ebben az esetben beállhat egy anyagi egyensúly, úgy, hogy nem kell feladnunk a függetlenségünket. Most ezen dolgozunk. Nagy segítség ebben az időszakban, hogy van családunk.”
A következő két év programja összeállt. Valószínűleg sűrűbben alkot új műveket a rendező, filmekben és színdarabokban is megcsillogtatja majd tehetségét a nézők örömére.
